koronás szellőrózsa, pompás szellőrózsa (lat. Anemone coronaria): a boglárkafélék családjába tartozó növény. - Én 6,3: „Kedvesem az enyém, aki élvezi a liliomokat” (vö. 2,12; Mt 6,2; Lk 12,27). A bibliai tájak domboldali legelőin tavasszal nagy tömegben pompázik. A nemzetség neve a szélből ered, minthogy a szél segíti elő e virágok többségének nyílását, és gyorsítja termésszórásukat. - A Biblia, különösen az Én többször használja fel hasonlataiban a pusztában nyíló virág v. a virágzó rét szépségét. E helyekre jól illik a nagy foltokban nyíló, a K-mediterrán területeken mindenhol elterjedt, közel fél m magas, feltűnően szép ~. Virágszíne azonos állományban is igen változó, de az uralkodó szín gyakran termőhelyi tulajdonság, ami más fajokhoz hasonlóan feltehetően kapcsolatban van a talaj mésztartalmával. A tavasszal Jeruzsálem dombjait elborító skarlátvörös virágtömeg akár Jézus véres halálát is szimbolizálhatná. A Kafarnaum melletti bazaltlejtőkön ezzel szemben a kék és fehér virágtakaró van többségben. Vastag, de meglehetősen fagyérzékeny szárgumója e tájon jól áttelel és gyarapodik. Hosszúnyelű levele kétszer hármasan osztott. Nagy, olykor 8-10 cm átmérőjű, legtöbbször ragyogó piros v. sárga árnyalatú, sziromszerű csészével körülvett, magányos v. páros virágja hosszú tőkocsányon fejlődik, amelyen a virág alatt 3, örvösen ülő, sallangos fellevélből alakult gyűrű található. A sok elszáradt porzó alatt kúpos fejet képez a sok kis repítőhártyás termés. Plinius a malária gyógyszerének nevezi a Venus oltárát is díszítő növényt. A legenda szerint Jézus keresztrefeszítése előtt minden ~virág fehér volt, és szirmaikat a keresztről lecsepegő vér festette pirosra. Ky.Z.

Kereszty 1998:107.